Máriás nővérek Somodiban
2023.már.25.
Ma is vannak apácák, vannak nők, akik áldozatot hoznak. Németi Róbert képriportja.
Bár igencsak idejétmúltnak tűnik tisztaságot fogadni, ezek a nők adnak kontrasztot a mai esendő világnak.
Sokan nem értik, hogy lehet a világi hívságokról vagy örömökről lemondani. Ám aki megnézi a somodi Máriás Nővérekről szóló kisfilmeket, az nem vonja kétségbe, hogy ezek a nővérek boldogok.
Arcuk sugárzik, mikor arról beszélnek, hogy miért kívánkoztak szerzetbe...
Vannak köztük szlovákok, magyarok és franciák is, de nem tesznek egymás között különbséget.
Az istenes élet nem világellenes élet, nem menekülés a hétköznapokból. Ahogy a képek mutatják, ez csak az igazi munkás élet...
Somodi egyébként Kassától félórányira fekszik – a nővérek az itteni kastélyban telepedtek meg jó pár éve. A közösség 1999-ben vette meg az egykori püspöki kastélyt, egy francia jótevőjüktől kaptak rá pénzt. Akkor bizony az még egy romos épület volt.
Évekig csepegett a falakból a nedvesség; a nővérek a saját két kezükkel szigetelték az ablakokat és a padlást, alagcsöveztek, túltettek a kitanult kőműveseken is. Naponta szépítették a kastélyt, hogy lakhatóvá tegyék.
Életük egyik szorgalmas napját kivételesen megmutatták a fotósnak, de ez igazán kivételes esemény volt, mert azóta csak csendes elvonulásra, lelkigyakorlatra fogadnak idegeneket a falaik közé.
Áldozatot hozni, a világról – vagy a szerelemről, divatról, piperéről, családról – lemondani a mai világban nagy dolognak tűnik. Az apáca életének azonban értelme és célja van: Istent szeretni, és az embert segíteni.
A mai apácák életét nemcsak a rózsafüzér pergetése tölti ki, hanem szorgalmasan dolgoznak. Sőt, helyt állnak olyan körülmények között is, amit az ember a hit támasza nélkül talán el sem viselhet: menekülttáborokban, szegényházakban, öregotthonokban.
A Máriás Nővérek közössége 1973-ban alakult Svájcban. Mária misztériumában hisznek, abban, hogy Szűz Máriát megkülönböztetett tisztelet illeti meg. A közösség alapítója Myriam anya, aki a mai napig látogatja a kastélyban imádkozó nővéreket. (Ő egyébként magyar származású.) Szlovákiába Eduard Kojnok püspök hívására érkeztek – életüket a Szűzanyával bensőséges kapcsolatban élik.
A Máriás Nővérek egy kontemplatív, szemlélődő rend. Mindennapjaik középpontjában az ima áll. Egész nap imádkoznak – ám ez nem azt jelenti, hogy naphosszat a kápolnában ülnek.
Dolgoznak, és közben imádkoznak. Minden reggel 5-kor kelnek, utána Isten igéjét olvassák. Ezt követően a kápolnában imádkoznak: először csendesen, majd következik a zsolozsma. Majd nekikezdenek a napi munkának. Végül is ebből állnak a napjaik: a munka és az imádság váltják egymást... A Máriás Nővérek az imádságos életből merítenek erőt a földi dolgok intézéséhez.
A nővérek kaszálnak, füvet vágnak, zöldséget termesztenek...
A kastélyt szó szerint a saját két kezükkel hozták rendbe, jól tudják, mi az a habarcs...
Napjaik imádsággal, konyhai munkával telnek, igyekeznek önellátóak lenni, ritkán járnak boltba...
